Gyakran kérdezik tőlem, kik vagyunk mi? Egy kis nép, egyre fogyó nép a Kárpát-medencében. És mégis! E kis nép lélekszámát és országa nagyságát tekintve, más népek többszörösét adta az egyetemes emberi kultúrának! Az arányokat tekintve mi adtuk a legtöbb Nobel-díjast és mi szereztük meg a legtöbb olimpiai érmet. Magyar ember találta fel a gyufát, a golyóstollat, a helikopter és a számítógép működési elvét, a Rubik-kockát, és még sorolhatnám. A Kárpát-medencébe jövő magyarok hozták be a kanalat és villát, a leves- és a tarhonya készítést, a nyerget, az alsónemű használatát, és a rendszeres fürdést!
A Nyugati országok gazdasága fejlettebbek a mienknél. Fejlődésük árát a leigázott és kirabolt gyarmataik fizették meg. Ma e kifosztott, úgynevezett fejlődő országok a világon a legszegényebbek, a legelmaradottabbak. A magyarság büszke és szabadságszerető nép. Nem tűri az igát, és ő maga soha nem tartott gyarmatot. A fejlődésünk nem mások véráldozatából, hanem saját tudásunkból, tehetségünkből, szorgalmunkból és lelkierőnkből fakad. Felemelkedésünkért mi, magunk szenvedtünk és szenvedünk.
A szabadságnak ára van. Kevesebbet kapnánk a fejünkre, ha beállnánk a Nyugathoz csicskásnak. Lehet-e csicskás a magyar? A magyar virtus kizárja a szolgaságot! Ám egy keskeny réteg hajlamos az árulásra koncért, júdáspénzért. Megvetendő idegenszívűek!
A világ – benne az Európai Unió – átalakulása, a szomszédokkal való összefogás, vagy konfrontálódás mind azt üzeni, hogy változás jön. Olyan változás, amely javunkra válhat, ha résen leszünk!
A magyar ember egyéniség. Minden második vezetőnek született, nem fogadja el a másik fennhatóságát, ezért összeférhetetlenek vagyunk. A Nyugat végzete lenne, ha ez az egyénenként erős nép összefogna.
Ezt tegyűk, merjünk nagyok lenni!
MILHÍR Magazin