(Szent) László, magyar király (Lengyelország 1046. június 27. – Nyitra 1095. július 29.)
A Magyar Királyság első századában uralkodott, nevéhez a kemény törvényalkotás és a lovagkirályság fogalma társult. Az István által megalapított királyság a szent király halála után kül- és belpolitikai szempontból egyaránt nehéz helyzetbe került, egy-két nemzedéknyi idő után komoly szervezeti és jogi-törvényi átalakításra volt szükség, ezt a múlhatatlanul fontos (és nem igazán népszerű) feladatot I. László hajtotta végre.
Az elsőszülött fiú trónöröklési joga ekkor még nem volt egyértelmű, az uralkodást gyakran a fegyver döntötte el. László a bátyja, Géza uralkodása idején, mint a nyitrai dukátus ura „tanulta” az uralkodást, de a hadvezetést is: Mogyoródnál szétverte a király ellen támadó Salamon hadait. Géza rövid uralkodása után (1074-1077) László lett a király, állítólag kétszer is megkoronázták, és a koronát tizennyolc évig viselte (1077-től haláláig).
Nagyon szigorú uralkodó volt, a társadalmi hierarchia megszilárdítása érdekében elsősorban a magántulajdon védelmét szolgálták törvényei. A lopást (a fosztogatást, az útonállást) szigorúan büntette (börtönnel, csonkítással, halálbüntetéssel). Az állam és az egyház viszonyát és jogait szabályozta, megalapította a kalocsai érsekséget, az egyházi vagyon védelme egyúttal a pogány szellem és lázadások feléledése ellen is szólt. László megszervezte az országos bírósági hálózatot, amely így gyorsabb és közelebb végrehajtható jogi eljárást eredményezett. A világi és az egyházi hatalom László idejében a korábbinál jobban összefonódott. Ő alapította a nádori méltóságot, amely nemcsak a királyi hatalom tehermentesítését hozta magával, hanem háború esetén (ha például a király külföldön hadakozott) a hátország biztonságát is szolgálta.
Uralkodása idején irányított a pápa figyelmét a keresztény, magyar uralkodóházra. Elérte, hogy közülük Istvánt és Imre herceget, Imre nevelőjét: Gellértet és elmélyült vallásosságuk okán tisztelt remetéket: Andrást és Benedeket szentté nyilvánította. Ezzel mind az egyház tekintélyét növelte, mind a királyi ház (az Árpád-ház) hitelét erősítette, de Európa-szerte elismerést szerzett az alig egy évszázada megalakult új, keresztény, magyar birodalomnak.
László idejében volt először olyan erős és jól szervezett az ország (a királyi hatalom és a hadsereg), hogy hódításra gondolhatott. 1068-ban tatár támadás tört az országra kelet felől, a kerlési ütközetben László szétverte a támadó sereget, amelyet hol úz, hol pedig kun néven nevez a korabeli hagyomány. Ekkor vívott maga a király párviadalt „a leányrabló kun vitézzel”, a történet több formában és műfajban, több műalkotásban maradt az utókorra.
1091-ben dél felé (az Adriai-tenger felé) terjesztette ki László az ország határát, Horvátország ekkor elhalt királyának az özvegye László leánytestvére volt, a magyar királyok trónigényét sikerült elismertetnie, Horvátország évszázadokon át a Magyar Királyság szerves része volt.
László királyfelesége rajnai német hercegnő volt: Adelheide, gyermekük három született, közülük csak Piroska (Priszka) neve maradt fenn, aki – felnővén – a bizánci császár felesége lett, Magyarországi Szent Iréne (Eiréné) néven jegyezte fel nevét a történelem.
László király viszonylag fiatalon, negyvenkilenc évesen halt meg, az általa alapított somogyvári bazilikában temették el, de hamarosan a nagyobb fontosságú és központibb fekvésű Nagyvárad lett örök nyugvóhelye. „Csodatévő harcos szent” hírébe került hamarosan, a pápa már 1192-ben szentté avatta (vagyis még száz év sem telt el halála után). Legendáját többek között Arany János dolgozta fel Szent László c. balladájában, a király csodatételét kétszáz évvel későbbre, Nagy Lajos idejére teszi (akkor is volt tatár betörés). Nagy Lajos egyébként ápolta az erőskezű király emlékét, aranyforintjára Szent László képét verette. Szent László emlékét számos szoborábrázolás őrzi, a teljesség igénye nélkül: Nagyváradon, Győrben, Somogyváron és Sümegen, a budapesti Hősök terén.
A somogyvári bazilika romjait az elmúlt évtizedekben tárták fel, mérete, szépsége, gazdagsága képet ad a középkori Magyar Királyság nagyságáról, erejéről, a román kori építészet jelenlétéről és egyik nagyszerű hazai alkotásáról.
Szent László lett minden rendű és rangú, minden fegyverzetű magyar katona védőszentje, továbbá Erdély, illetve Nagyvárad és Szekszárd városok védőszentje.
A Kárpát-medencében tizenöt település viseli László király nevét. Oktatási intézményeink közül öt gimnáziumot nevezte el Szent Lászlóról, sőt a buenos-aires-i magyar iskola is az ő nevét hordozza, valamint számos általános iskola is.
A király legendájával függ össze a Szent László pénze népi elnevezés, amely szerint a király aranypénzt szórt széjjel az egyik csatában, amikor a magyar sereget a tatárok már nagyon szorongatták. A tatárok a megtalált aranyakon összeverekedtek, a bátorságra kapott magyar hadak végül megfutamították őket. A kerek formájú, sárgás színezetű leletek valójában Erdélyben található, őskori csigák megkövesedett mészvázai, amelyek patakmedrekben, szakadékokban máig fellelhetők.
Szent László születésnapja: június 27-e a magyar naptárban a László-nap, egyike leggyakoribb férfineveinknek. Maga a László név valószínűleg a Vladiszláv szláv név magyarított változata, a jelentése: hatalom és dicsőség. Ráillik ország megújító és bátorságot sugárzó, korai lovagkirályunkra.
Lukáts János
MIL megemlékezés adatbázis
MILHÍR Magazin
MILHÍR Magazin 6. szám 